Vakarcs története

Most elmesélem egy egszerű kismacska egyszerű kis történetét. Egyik nap jövök haza a suliból, és mikor megyek fel a lépcsőn egy szürke cirmos kiscica ül az egyik ajtó előtt. Mintha csak arra várna, hogy valaki beengedje. Először azt hittem, ez így is van, de egyszer csak kinyílt az ajtó, és az ember, aki kilépett azt kérdezte kié ez a macska. Nagyon megsajnáltam szegény kisárvát... ;(  Mikor pár perc múlva levittem Manót sétáltatni, szintén találkoztam vele. Annyira bújós, kedves, aranyos, cuki kismacska volt, hogy nem bírtam ott hagyni. Eldöntöttem kiviszem a nagyszülimhez, hisz ott már annyi állat van, - köztük egy macska is - , hogy eggyel több vagy kevesebb, már oly mindegy. De hogyan viszem föl a macskát? Úgy remegett szegény. Kell neki egy takaró! É megkaphatná egy napra Manó rég kiságyát! De mit csináljak addig Manóval? Egyszerre csak nem vihetem fel őket, hiszen a macska fél a kutyámtól! Tehát Vakarcsot (így neveztem el) felraktam egy olyan magas helyre, ahonnan nem gondoltam volna, hogy letud ugrani, míg én felviszem Manót. Ez megis történt, de mire visszatértem a macska szőrén-szálán eltűnt. Szétnéztem. Egy közeli kocsi alatt lelt menedéket. Kicsalogattam, és belebugyoláltam Manó régi takarójába. Így vittem föl az emeletre, a házba, majd leraktam a kanapéra. Mindezek után előkotortam a régi kiságyat, bele a takarót és ki az erkélyre. (Azért nem maradhatott a házban, mert Vakarcs nem tűrte meg Manót, és mert anyum semmit nem tudott az egészről, és a házban nem engedte volna maradni.) Az ágy oldalát körbe raktam az ebem játékaival, nehogy fázzon. Adtam neki tejet, de mint utólag kiderült nem volt túl jó ötlet (hasmenést okozott szegények). Később telefonált anyum (mert aznap volt a szülinapom), hogy felköszöntsön, és akkor közöltem vele a "szülinapi ajándékom". Őszintén megvallom sokkal rosszabra számítottam! Mondtam neki, hogy nem akarom megtartani, csak átmeneti állapot. Ha mamáék megemgedik, kiviszem hozzájuk. Később adtam neki (Vakarcsnak) száraztápot. Azt a boldogságot, amit akkor érzett, szinte nem lehet szavakba önteni! Mellső mancsaival belemászott a tálba, egy "Manó adagot" megevett! 5 óra körül kivittük őt nagyszüleimhez, ahol nagyon jó dolga van. Kicsit meg is hízott, és már elkezdett összebarátkozni Pamaccsal is (papámék másik macsesza). Már kemény 4 hónapos és ha minden így megy tovább Garfield "utódja"-ként fog megöregedni! =D

Hát "röviden" ennyi lenne Vakarcs, az egyszerű kismacska egyszerű kis története.