Mi lesz veled rottweiler?

Káosz a farokvágás körül

„Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, továbbá más, nem az állat egészsége vagy későbbi egészségkárosodásának megelőzése céljából történő sebészeti beavatkozás – az ivartalanítás és a fajtajelleg fenntartása kivételével – nem végezhető.” Tizedik paragrafus második bekezdése az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvényben, mely ezév január 1-én lépett hatályba. A megfogalmazás világos: fajtajelleg fenntartása végett megváltoztatható egy állat külleme, vagyis esetünkben engedélyezett a kutya fül- és farokvágása, ha ez a fajtajelleg fenntartása érdekében történik. Azonban nyilván az olvasóban is azonnal felmerül a kérdés, milyen esetben, mely fajtáknál hivatkozhatunk a fajtajelleg fenntartására, illetve kinek van joga ezt eldönteni? Keverék kutyánál, mondjuk egy mostanában divatos staffordshire-pit-rottweiler-argentin dog és még ki tudja milyen keveréknél még egyértelmű a helyzet, nem kurtítható sem a fül, sem a farok, hiszen nem fajtatiszta kutyáról van szó. Azonban az eddigi szokás szerint fül- vagy farokcsonkolt fajtáknál ki fog dönteni? Többekben felmerült, hogy hagyatkozzunk az anyaországbeli standardre, az ott leírt követelmény legyen a mérvadó. Sok esetben ez járható út lenne, de mi a helyzet például az amerikai staffordshire terrierrel, ahol a standard szerint a fül kupírozott vagy kupírozatlan, igaz, utóbbi az előnyben részesítendő? („Ears: Cropped or uncropped, the latter preferred.” – részlet a 286. számú FCI standardből.)

A hazai állatorvosi gyakorlat leegyszerűsíteni látszik a helyzetet. Több vezető állatklinikát és kórházat végigtelefonálva

azt a választ kaptuk, hogy ők sem fül, sem farokvágást nem vállalnak, hiszen az 1999. január 1-től tilos. Ez az általános tiltást valló álláspont azonban egyértelműen téves, lásd a törvény idevonatkozó sorait. Az Állatorvosi Kamaránál érdeklődve meglehetős zavar fogadott az ügyben. Magát megnevezni nem kívánó informátorunk szavaiból egyértelműen kiderült, hogy az állatorvosok félnek az állatvédőktől, a feljelentésektől, és ezért véleményét senki sem meri vállalni a nyilvánosság előtt, még annak sem mernek hangot adni, hogy bizonyos esetekben, például vadászkutyáknál, az állat érdekét szolgálná a farokkurtítás. Az állatvédelmi bírságról szóló rendelet ezév április 1-én lép hatályba, s a bírság összegét ötezer forinttól százötvenezer forintig terjedő összegben szabja meg.

A rottweiler esetében megoldódni látszik a probléma, pontosabban e német fajta kedvelőinek a jövőben hozzá kell szokniuk a vágatlan farkú rottweilerhez. A német állatvédelmi törvény szigorítása következtében 1998. június 1-től az országban tilos a kutyák fül- és farokvágása. A német fajtaklub, az Allgemeiner Deutscher Rottweiler Klub (ADRK) e törvényhez igazítja tenyésztési szabályzatát, sőt mint fajtagazda ország a fajtaleírást is módosítani kívánja, sőt a 147. számú standard megváltoztatásáról szóló javaslatát már be is nyújtotta az FCI-nek. A módosítás szerint a farok vágatlan, a hátvonal meghosszabbítása vízszintesen. Amint az FCI standardbizottsága elfogadja és hatályba helyezi a rottweiler módosított fajtaleírását, attól kezdve az a magyarországi rottweileresekre nézve is kötelező érvényű lesz.

A vágatlan farkú rottweiler alternatívája természetesen nem okozott osztatlan sikert. Amerikai vélemények szerint a németek nagyon hamar megbánják ezt a lépést, hiszen majd senki sem akar tőlük kutyát venni. Bár ami az amerikaiakat illeti, ők ezek után is vágni fogják a kutyák farkát, akár kölyökként, akár felnőttként kerül hozzájuk. („A németek beszélnek, az amerikaiak vágnak” – hangzott az egyik tömör vélemény.) Az USA különböző államaiban nem egyformák az állatvédelemmel kapcsolatos rendelkezések, így amelyik államban tilos a fül- és farokkurtítás, ott egyszerűen átviszik a kutyát a kozmetikai műtét idejére egy másik államba, ahol engedélyezett a beavatkozás.

A budapesti Rottweiler Kiképző Iskolában (Excellent Dog Training Center) egységes vélemény, hogy csökkeni fog a fajta népszerűsége. Baranyiné Tóth Erzsébet attól tart, hogy most majd felnőtt korban fogják korrigáltatni a kutyák farkát, hiszen pillanatnyilag nem ismert, hogy melyik kutya milyen faroktartást örökít, sőt esetleg éppen egy gyakorlatban igen ritka faroktartást ír majd le kívánatosként a standard, így számtalan felnőttkori plasztikázásra kerül sor, ami sokkal fájdalmasabb a kölyökkori beavatkozásnál, és sajnos mindig lesz állatorvos, aki elvégezze. Kiképzők szerint a vágatlan farok segítséget fog jelenteni, hiszen egyértelműen felmérhetővé teszi a kutya lelkiállapotát, hogy fél-e vagy sem a kutya a segédtől. Forgács Istvánné elszomorítónak tartja, hogy éppen az anyaország tegyen tönkre egy fajtát. Magyarországon eddig sem lehetett munkaversenyeken sok rottweilert látni, de ezután majd még kevesebb lesz, hiszen az erős, nehéz farok akadályozni fogja a kutyát a munkában. Forgácsné inkább kifizeti majd a büntetést, de neki nem lesz vágatlan farkú rottweilere.