Van házimacska és vadmacska. A vadmacska jóval nagyobb, mint a házimacska, amit igen helytelen természetrajzi szabálynak tartanak mindazok, akiknek valaha a vadmacskával ügyes-bajos dolguk akadt. Például az olyanok, akiknek a vadmacska a nyakába ugrott; ezek sokkal helyesebbnek tartanák, ha a vadmacska jóval kisebb lenne, mint a házimacska. Na, de még örülhetnek, hogy nem az a vasszerkezet ugrott a nyakukba, melyet a hajósok vasmacskának neveznek.
A macska egérrel táplálkozik, amellyel, mielőtt megeszi, úgy játszik, mint a kisbaba a csörgővel. Ha nincs egér, akkor persze beéri tejjel, zsemlével, grízzel és hússal is. Ha nagyon keveset adnak a szegény macskának enni, vagy ha pláne eleszik előle a zsemlét és a tejet, akkor elfogy a fogyó holddal, sarlóvá hajolva.
A macska hasznos állat annyiból, hogy az egereket megeszi, sőt a patkányt is megfogja, de haszontalan annyiból, hogy a legyet, szúnyogot, poloskát és csótányt nem eszi meg. Hasznosságát csak fokozza az, hogy néha a nyulat szokta helyettesíteni a vendéglők asztalán.
A macska karcsú, fess állat, jóképű, kis tömpe orra szórakoztató pöcögtetésre igen alkalmas. A bajuszát nem pödri, s a nősténynek is van bajusza, ami miatt a kanmacska a nőstényt minden alkalommal igen beható vizsgálatnak veti alá, hogy meggyőződjék róla, vajon csakugyan nőstény-e.
A macska a nagy macskafélékkel - tigrissel, oroszlánnal, jaguárral - rokonságban van, tehát a nagy és hatalmas vadaknak egyenes leszármazottja, őseire azonban semmi esetre sem olyan büszke, mint például Bell volt találmányára, a telefonra.
A kismacskát cicának hívják. Többféle becézése is van ennek az állatnak amíg kisméretű, de ezek száma oly sok, hogy csak egy külön ezzel foglalkozó könyvben találhatók csak meg. Különben is, az ilyen neveket a gyerekek találják ki, és mivel az ő képzelőerejük hatalmas, ezért szinte lehetetlen ezeket összegyűjteni.
A macskáról azt állítják, hogy bármilyen magasról dobják is le, mindig talpra esik. E természettudományi tétel azonban még nincsen teljesen megerősítve, s ajánlatos lenne, ha az ellenőrző kísérleteket lefolytatnák, s léghajóról, nyolc kilométer magasból dobnának le egyszer egy macskát. A természettudósok foglalkoznak is ezzel a gondolattal, de a léghajósok, akiknek nincs sok érzékük az elméleti tudományok iránt, eddig szinte bűnös módon közömbösek voltak a problémával szemben. Így ezt talán soha nem fogjuk megtudni.