Viszonylag fiatal fajta, először kb 80 évvel ezelőtt tenyésztették ki. Az 1910-es években egy, az akkoriban vadászatra használt foxterriernél jobb szimatú, ügyesebb, gyorsabb és energikusabb vadászebet szerettek volna keresztezésekkel létrehozni. A cél egy fáradhatatlan kutyafajta kitenyésztése volt. A teljesen fekete foxterrier, az Old English terrier (másnéven: White English Terrier) és a drótszőrű Welsh terrier keresztezéséből sikerült létrehozni egy rendkívüli teherbírású, állandóan mozgásban lévő, erős felépítésű, de kistestű kutyát – ez lett a jagdterrier.

 Külső jellemzők

A tipikus jagd fekete szőrű, barna vagy vöröses foltokkal tarkítva a pofa és lábak környékén. Ez meglehetősen hasonlóvá teszi a dobermannhoz. Átlagos marmagassága 33–40 cm. A nőstények általában 7,5–8,5, míg a hímek 9–10 kilót nyomnak. Vannak sima és szálkás szőrű példányok is.

 Vérmérséklet (Temperamentum)

A Jagd terriert kifejezetten vadászatra tenyésztették, a vadászszenvedély az ösztöneikben van. Rókavadászatra és vaddisznó hajtásra termett. Rendkívül jó nyomkövető. Mindemellett az egy tévhit, hogy csak vadászatra volna megfelelő, hiszen remekül tartható otthoni körülmények között, akár gyermekes családokban is. Kiváló házörző kutya. Hűséges társ.