A HEGYLAKÓ KUTYÁJA

Különleges ajándékot kaptam az Állatok Világnapjára: Vasteleky Einbeck Péter, a csepeli Vakvezető Kutyaiskola területén működő Bogáncs Kynológiai Centrum vezetője invitált baráti látogatásra, mondván, világhírű kutyagazdával készíthetek interjút, egyedüli újságíróként. Nem csak a szerencse szegődött mellém a szép koraőszi délelőttön, hanem az időjárás is. A festői Duna-parton a napsütötte tisztás körül vagy húsz kutya – németjuhász, rotweiler, beagle, retriever, vizsla, buldog, doberman és egyéb házikedvenc – és gazdája vár a fűben heverészve a következő megmérettetésre. A sor végén magas, baseball sapkás, sötétkék pólós, farmeres fiatalember egy jól megtermett fekete rotweilerrel. Ő az én meglepetésem: Adrian Paul, a „Hegylakó”.

Selymesbarna pillantás a dús szemöldök alatt, férfias orr, szépvonalú, telt száj, pont olyan, amilyennek a filmekből ismerjük. A sztárallűr azonban hiányzik a sármos színész kelléktárából. Barátságos, készséges, mosolygós, mindenkivel szívesen beszélget. A foglalkozást viszont rendkívül komolyan veszi.

A „partvonalon” kívül egzotikus szépségű, karcsú fiatal nő drukkol Adriannek és Budinónak: Alexandra, a sztár kedvese. Magyarul mondja el ittlétük és Dino kutya történetét. Ugyanis édesapja magyar, édesanyja Fülöp-szigeteki. „Négy éve Magyarországon ismerkedtünk meg, azóta amikor Adrian elfoglaltsága engedi, jön Los Angelesből. Egy kis budai lakásban lakunk és sokat csavargunk a városban, sétálunk Dinóval a Margit-szigeten. Őt tíz hónaposan egy amerikai menhelyről fogadtuk örökbe. Nagyon rossz kutya volt, de mi éppen ilyet akartunk. Most már – hála Péternek – sokkal fegyelmezettebb. Csak a többi kutyával még nem az igazi. Mindig a verekedősekkel kezd ki – ’panaszkodik’ mosolyogva a festetlenül is rendkívül vonzó, karcsú lány. – Azután, ha Kaliforniában vagyunk, megint rakoncátlanabb, mintha tudná, hogy a ’tanító bácsi’ messze van.”

„Alex nyár közepe óta látogatja Dinóval a kutyaiskolánkat, a roti nagyon szépen halad, már parancsra ül, fekszik, áll, helyben marad és azonnal a gazdihoz fut a hívó szóra” – számol be a nebuló előmeneteléről Vasteleky-Einbeck Péter kutyakiképző. – Kiválóan robog végig az akadálypályán, visszahozza az eldobott labdát, nem érdekli az elszórt élelem és idegen hiába kínálja finom falattal, örülhet, ha ép nadrággal elmenekülhet. A gazdára támadó rossz szándékú embert keményen leszereli és ha menekülni próbál, határozott fogással – és nem agresszív marcangolással – földre kényszeríti.”

Dino, mintha hallotta volna, mit mond róla kiképzője, repül át az első akadályon, ugrik át a karikán, mászik a magasba, egyensúlyoz a pallón, immár a „főgazdival”, Adriannel. Aki szintén nagyon jól bírja a foglalkozásokkal járó strapát, hiszen – mint Alextől megtudtuk – minden nap fut, kondizik, súlyzózik.

És akár hiszik, akár nem, Budino csak a magyar vezényszavakat érti, ezeket világhírű gazdájának is meg kellett tanulnia. Használja is őket, hibátlanul ejtve az idegeneknek ugyancsak nehéz „á”, „ü” és „ö”-betűket is. Többször is erélyesen rászól kedvencére: nem! Merthogy a rotinak egy németjuhász nem igazán nyerte meg a tetszését és ennek hangos csaholással ad kifejezést. A jó teljesítményt természetesen mindig „good boy” dícséret és simogatás követi.

A mókás kérdésre, hány kutyája volt a Hegylakónak a több száz év alatt, mosolyogva mondja: „négy rotweilerem, két németjuhászom és a szamojédnél kisebb amerikai eszkimóm.

Remekül érzem magam Budapesten, nagyon tetszik a város, szívesen gyönyörködöm a szép régi épületekben. Az éttermekben a magyar fogások közül a lecsót és a csokoládés palacsintát szeretem a legjobban. Alexandrával gyakran megyünk bulizni, vagy kettesben járjuk a várost, s jókat mulatunk, amikor az emberek gyanakodva néznek, vajon tényleg Duncan Macleod megszemélyesítőjét látják-e, majd a legtöbbször úgy döntenek, hogy valószínűleg csak nagyon hasonlítok Adrian Paulra.”

Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Alexandra és Adrian megjelenésén nincs semmi extravagáns, testőrök sem veszik őket körül, pontosan olyanok, mint más hétköznapi emberek. Egyetlen „bajuk” van Magyarországgal: szerintük hideg van. Cikkünk megjelenésekor már Los Angelesben vannak, a nyárban. Alexandra szerint Dino remekül bírja a repülést és valószínűleg örül, hogy a sok „iskola” után végre megint kirosszakodhatja magát.